Hiány

  Egy egy kicsit pozibb, még ma kiakartam rakni mert hát na, nem vagyok én non stop negatív:DDD  (Csak az esetek nagy százalékában😂) Új év:   Az új év talán olyan, mint a frissen megfogant magzat, Még tudatában sincsen milyen lesz, de körülötte mindenki tele van reménnyel. Várják, nap mint nap, hogy eljöjjön a mágikus pillanat, Hisz ha eljön valami új kezdete, az mindig esélyt ad a reményre.   Új barátok, új helyzetek, új boldogság, s talán a régi szomorúság. Ezért mondom én, hogy az újszülött olyan, mint az eljövendő új év. Hisz egy új élőlény születik, de hibákkal a szülei felvértezik. S mi ad erőt majd az univerzum újabb gyermekének? Remény, remény!   Telik majd az élet, mint a bizonyos új esztendő, S egyszer csak ámulunk és bámulunk nem is olyan új már mint azelőtt. Az új év és az új élet előbb utóbb természetes lesz, De remélhetőleg egy dolog nem múlik el, Mások életének tisztelete. - Varga Milán 2k20

  Mindig is érdekelt az irodalom.  De tényleg. Kikapcsolódásként, mivel amúgy is szeretek írni és információt megosztani gyakran írok verseket.  Itt az én biztos kis páholyomban fogom megosztani őket veletek. A legtöbb természetesen borús és depresszív (mily meglepő), de majd szeretnék vidámabbakat is alkotni:DD Egyenlőre fogadjátok szeretettel az elsőt amelyet a bipoláris hangulatom egyik nagyon mélypontján írtam: Teljesen egyedül, mint a csillagok: Egyedül vagyok, teljesen egyedül. Egyedül mint a csillagok. Próbálok nap-nap után fényt adni Magamba a hitet s reményt táplálni, De nem egyszerű feladat, Hisz lelkem már rég a mentális betegség rabja.   Saját gazdáját támadja, Nap-nap után egyre nehezebb, Néha úgy érzem széttépi fejemet, Közben egyedül vagyok, teljesen egyedül Mint a csillagok, amikre felnézünk.   De talán még ők is reménytelibbek nálam, Hisz a kishitűség angyala kibérelte vállamat. Közben egyedül vagyok, teljesen egyedül. Egyedül mint a c

  Azt kérdezed mi ez a blog? Igen, már ketten vagyunk. Én is ezt kérdezem magamtól. De előtte bemutatkoznék. Milán vagyok. 21 éves. Még csak 21 éves de komoly problémákkal. Komoly problémákkal amikről soha nem tudtam beszélni. Mind tabuk. Mert igen, ha még nem jöttél volna rá a társadalmunkat rengeteg tabu terheli. Olyan problémák amelyeket könnyű lenne orvosolni ha kimondanánk őket. De nem tesszük. Ezért adtam a címet.  Sokszor tettem fel a kérdést magamnak.  👉Miért? 👉Miért könnyebb a szőnyeg alá söpörni dolgokat?  👉Miért könnyebb elítélni az öngyilkosságra készülő személyt mint megállítani? 👉Miért könnyebb belerúgni a Földön fekvő alkoholistába mint felsegíteni? 👉Miért teszünk megjegyzéseket azonnal egy kövér vagy egy sovány emberre anélkül, hogy belegondolnánk talán súlyos problémái vannak az étkezéssel? Ez csak néhány az én miértjeim közül. De szerintem nektek is vannak. Sok kérdés, válaszok nélkül, egy olyan világból amit nem értetek. De beavatlak. Mindent elmondok. Elmondom,