Hiány

  Torz tükörkép: Nincsen másom, csak egy torz tükörkép. Mindenkit untat amit mondok, így van ez rendjén. De azért harcolok, hogy ne legyek kövér De a zabálás mindig eltelít.   Torz tükörkép vagyok én, Egy undorító lenyomat, Mocskos és nyomorult fekália Ki sokáig éheztette magát, majd örök időkre egyedül maradt.   Közben, tudjuk az egész világ elég torz, Undorító és lohasztó, olyan mint amilyen én is vagyok. Nem tudok már szeretni, talán soha nem is tudtam, Csak próbálkoztam és a végén mindig másokat bántottam. Tudom, hogy a tükröm torz, mindig mást mutat. Van, hogy azt mutatja, figyelj, vannak akik szeretnek De torz tükörkép ez tudom, Mind csak nevettek.   Kiáltok a torz tükörbe, de válasz nem jön. Nem kiált rám vissza senki, még az üresség is kerül. Lesz-e olyan nap, hogy ne legyek egyedül? Kizárt, a harang már nem csendül.   Torz tükör az egész világ, Mi változtattuk kegyetlenné és barbárrá. Tudom, tudom unalmas is vagyok, Buta,

  Sokszor van rossz kedvem és sokszor vagyok rosszul. Talán többször mint az átlag ember. Persze vannak jó, akarom mondani jobb pillanatok is. De sokszor nehéz. Jó igaz, kimondta, hogy az élet könnyű. Senki. Csak az a kár, hogy mielőtt elkezdtem ezt az életet senki sem adott hozzá használati utasítást. Meg is látszik, hisz az vagyok aki.  Csak egy gyenge szar, aki soha semmi hasznosat nem csinált az életben. Az életben amit rengetegszer érzek kelepcének. Borzalmas és undorító kelepcének. Egy olyan kelepcének amitől nap mint nap egyre mocskosabb és mocskosabb leszek. Ilyenkor jönnek az öngyilkossággal kapcsolatos érzések. Eszembe sem jut, hogy talán jobb lenne nem meghalni. Sokat gondolkodom miért nem. Talán azért, mert soha nem volt egy jó pillanatom sem. Mindig csak a barbár és ördögi küzdelem.  Annyira igazságtalan. Mindenkinek segítenék, csak éppen magamon nem tudok. Túl erősek bennem a démonok és sokszor túl hangosan ócsárolnak. A legszebb, hogy másoknak még csak nem is léteznek. N

Álmatlan éjszakák:   Álmatlan éjszakákon át, azon gondolkodom Miként győzzem meg magamat, hogy normális vagyok? Miként áltassam magamat, hogy nincs semmi baj velem, Hogy ne érezzem bűnnek a puszta létezésem.   Álmatlan éjszakákon át, azon gondolkodom Hogyan alakíthatnám át a modorom? Miként ne utáljam az embereket S miként ne érezzem, hogy katasztrófa az életem.   Álmatlan éjszakákon át, azon gondolkodom Mégis miért harap ki mindennap egyre nagyobb szeletet belőlem a depresszió? Izzadok és forgolódok, Nem tudok megbarátkozni azzal, hogy ez a sorsom.   Álmatlan éjszakákon át, azon gondolkodom Miként hagyhatnék nyomot. Miként ne legyek ilyen könyörtelenül átlagos, Mert az vagyok, tudom.   Álmatlan éjszakákon át, azon gondolkodom Miért írom ezeket magamról? Nem tudom elhinni, hogy más lehet a sorsom, S így ez lesz a jövőm, tudom.   Álmatlan éjszakákon át, azon gondolkodom Miként is lehetne a világ valamennyire jobb? Hiszen én is csak egy ember vagyok És másokat megváltoztatni nem igen tud

  🔓: Blogom januári tabu témája nem más mint az alkoholizmus. Több fronton fogunk ezzel a témával foglalkozni hiszen rendkívül összetett és sajnos egy nagyon jellemző probléma Magyarországon. A későbbiekben írni fogok a saját alkohol fogyasztási szokásaimról/problémáimról illetve beszélgetés is lesz olyanokkal akik mindkét oldalon voltak. (Igen, jön majd gyógyult alkoholista, olyan akinek a szülei voltak alkoholfüggők és talán orvos is ha lesz rá keretem meg idegrendszerem).  De előtte le szeretném szögezni, hogy nem az alkohol fogyasztása a káros! Nem arról akarok írni, hogy jajj senki se igyon alkoholt meg hasonló hülyeségek. Mert nem az alkohollal van a baj, hanem a függőséggel. Azzal, hogy az alkoholistában korábban történt sérelmek (lehet testi és lelki abúzus is) alakították ki ezt a válaszreakciót, hogy nyúlnia kell valamihez. Valamihez ami enyhíti azt a fájdalmat amit átél/átélt.  Figyeljünk egymásra, mert mindig vékony jégen állunk és bármikor beleeshetünk olyan szituációba a