01.02 - Amikor elfáradok, de kurvára...aludni azonban még így sem sikerül

Álmatlan éjszakák:

 

Álmatlan éjszakákon át, azon gondolkodom

Miként győzzem meg magamat, hogy normális vagyok?

Miként áltassam magamat, hogy nincs semmi baj velem,

Hogy ne érezzem bűnnek a puszta létezésem.

 

Álmatlan éjszakákon át, azon gondolkodom

Hogyan alakíthatnám át a modorom?

Miként ne utáljam az embereket

S miként ne érezzem, hogy katasztrófa az életem.

 

Álmatlan éjszakákon át, azon gondolkodom

Mégis miért harap ki mindennap egyre nagyobb szeletet belőlem a depresszió?

Izzadok és forgolódok,

Nem tudok megbarátkozni azzal, hogy ez a sorsom.

 

Álmatlan éjszakákon át, azon gondolkodom

Miként hagyhatnék nyomot.

Miként ne legyek ilyen könyörtelenül átlagos,

Mert az vagyok, tudom.

 

Álmatlan éjszakákon át, azon gondolkodom

Miért írom ezeket magamról?

Nem tudom elhinni, hogy más lehet a sorsom,

S így ez lesz a jövőm, tudom.

 

Álmatlan éjszakákon át, azon gondolkodom

Miként is lehetne a világ valamennyire jobb?

Hiszen én is csak egy ember vagyok

És másokat megváltoztatni nem igen tudok.

 

Álmatlan éjszakákon át, azon gondolkodom

Milyen érzés lesz, ha eljön a halálom?

Remélem, hogy könnyű lesz és gyors

S, e mocskos világ súlyát érezni nem fogom.

 

Álmatlan éjszakákon át, azon gondolkodom

Mi lenne ha nagy levegőt vennék és elszenderednék?

Mi lesz ha a másnap nem lesz könnyebb?

Azt hiszem azt csak holnap tudom meg…

- Varga Milán 2k21

Megint egy csodás, inszomniával tarkított éjszakám volt. Sokat forgolódtam, próbálkoztam tényleg elaludni de nem nagyon sikerült. Természetesen minden faszságon gondolkodtam amin csak lehet, mert ugye ilyenkor kell felébrednie bennem a vágynak, hogy meg kell váltanom a világot:DD

Na jó, azt aztán tudom, hogy nem fogom. De azon igen sokat gondolkodom hogyan segíthetnék másoknak még ha csak egy minimálisan is. Csak annyira amennyire nekem nem segítettek.

Nyilván amikor nem tudok elaludni gyakran költőnek képzelem magamat és írok. Verseket. Természetesen nagyon szomorú verseket. Pedig esküszöm nem vagyok állandó jelleggel szomorú és mindig próbálok valami célt adni a dolgaimnak. 

Kell is, hiszen célok nélkül az ember lehúzhatja magát a wc-n. Én mér sokszor megpróbáltam eljutni oda, hogy jó kész akkor roló lehúz és befejeztük ezt a nevetséges életnek nevezett játékot. Ezen gondolkodtam egyébként, hogy mi lehet az oka, hogy még itt vagyok. Olyan különös az élet. Nem vagyok vallásos de azt érzem hinnem kell ebben.

Hinnem kell abban, hogy okkal vagyok itt. Ami pedig az igazság, hogy egyre jobban ezt érzem. Folyton folyvást...Bár nem tudom mi az igazság mert lehet egyszer csak elcsap egy autó és kész.

De mindegy mert az már úgy sem az én bajom lesz:DD De nem ez cél, persze. 

A súlyos depresszió velejárója, hogy az ember vagy sokat alszik vagy szinte egyáltalán nem tud. Ami azt illeti én a középiskolás éveim alatt rengeteget aludtam. Napi 10-12 órákat,

Most meg nincs éjjelem. Mondjuk néha azt érzem kb nappalom sem. 

Na mindegy, hátha a következő éjszaka majd jobb lesz:)

UI: Még mindig azt mondom, hogy a legfontosabb, hogy támogassuk egymást és empatikusak legyünk. Persze, ez még nekem is egy olyan út ami nagyon hosszú és jelenleg is tart.